Kisasszonyok

A négy lány csodálatosan különböző. Jo nyughatatlan és fiús, folyton irkál, és arra vágyik, hogy valami nagyot alkosson. Meget a kényelem és a szép holmik vonzzák, s meg kell tanulnia, mi az, amit igazán becsül. Beth félénk és zeneszerető, a család gyengéd szíve. Amy a hiú, művészi hajlamú legkisebb, aki még csak most nő fel a kedvességhez. Mindannyiuk fölött ott áll Marmee, akinek sokkal fontosabb, hogy a lányai boldogok és jók legyenek, mint hogy valaha is gazdagok.

A szomszédban, a hatalmas Laurence-házban egy magányos fiú, Laurie várja, hogy barátokra leljen – és rá is talál, amikor Jo egy oldalsó szobába surran, hogy megmeneküljön egy tánctól, és ott találja őt, aki szintén oda bújt el. A két ház között piknikek és bizalmas vallomások, titkos történetek, egy zongora ajándéka és egy első leánykérés jár-kel, amely megbillenti a család gondosan felépített világát.

Alcott játékos, színpadias párbeszédekben és levelekben meséli el mindezt, mindegyik lány saját hangján szólalva meg, könnyedén lépve át a tréfálkozásból a csendes gyászba. De a vonzereje ennél egyszerűbb: belépünk egy családba, ahol kevés a pénz és forrók az érzések, s a felnőtté válás apró ügyei súlyt kapnak. Az olvasók újra és újra visszatérnek a Kisasszonyokhoz, hogy Jóval és a testvéreivel együtt még egyszer felnőjenek, és a lapokon rátaláljanak saját nyughatatlanságukra és gyengédségükre.